A Tiffany-technika

A századforduló táján egy New York-i ékszerész, Louis Confort Tiffany többek között lámpákat is tervezett, virágszerûen összeállított mintázattal, amelyekkel Európában is nagy sikert aratott. E technika szerint dolgozni és ebben az értelemben rögtönözni sok idõt vesz igénybe, mert pontosan követhetõ recept erre nincs. Akinek mégis sikerül, komoly értékeket, valódi ritkaságokat alkothat.

Hogyan készül?

Kezdésképp méretarányos vázlatok, majd életnagyságú terv születik a munkáról - papírlapra vetve. Ezután a vázlatról letisztázott másolatot készítünk, az egyes üvegrészek közötti határt jelképezõ vonalakat kiemelve. A következo lépések: ezeket a vonalakat kartonlapra másoljuk, ezzel egy idõben az átmásolt részeket megszámozzuk - a késõbbiekben ez fog segíteni az azonosításukban. Ha végeztünk a másolással, kivágjuk a mintát a kartonlapból, és a vonalak mentén további darabokra metsszük. Ezek a darabok sablonként fognak szolgálni a végleges üvegdarabok számára. A következõ, és egyben rendkívül fontos állomás a színösszetétel kiválasztása, és minden külön darabnál a használni kívánt szín meghatározása. A hatás gazdagítására kiválóan alkalmas az opalizáló üveg. Miután kiválasztottuk megfelelõ színû üvegeket, kivágjuk a sablonok szerinti darabokat. Az üvegdarabokat az élek mentén mindkét oldalon lecsiszoljuk. Ezt követõen a színes üvegdarabok széleit rézfóliával tekerjük körbe, majd az egyes darabokat cinnel forrasztjuk egymáshoz.

Tiffany sikerének titka, hogy a középkorban is használt, nehézkesebb ólomüveg technikát átdolgozta, és ezáltal könnyebben elérhetõvé tette. Segítségével számos alkalmazási lehetõségre nyílik mód a különféle dísztárgyak, speciális kivitelû ablakok gyártása terén.

Természetesen üveg

Természetesen üveg. Egy kis ízelítő hatha valaki kedvet kap hozza.

Dolgozhatunk üveglapra, pohárra, tányérra illetve bármilyen tárgyra, amely átlátszó, tehát színtelen. Ez azért fontos, mert a festék színei így érvényesülnek a legjobban. Aztán kell még festék. Természetesen egy speciális fajta, melyet bármely művészellátóban -  Szívem szerint a Vetro Color olasz márkát ajánlanám. Ebből a festékből egy 50 ml-es üveg körülbelül 500 forint. Ne ijesszen el senkit az ár! Egy ilyen üveg legalább fél évig tart, tehát nagyon kevés kell belőle egy kép megfestéséhez. A Vetro Color nagyon nagy színválasztékot kínál, de elég csak a három alapszínt (kék, sárga, piros) megvenni, ugyanis a festék nagyon jól keverhető, így bármilyen szín előállítható. Szükség van még kontúr festékre is. Ez egy sűrűbb festék, amellyel megrajzolhatjuk a kép vonalait. Tubusban árulják, nem folyik, úgyhogy könnyű vele dolgozni. Sűrűsége miatt egy-két milliméteres gátat képez, tehát a festék a vonalak által kialakított térben marad. Természetesen ezek is sokáig kitartanak. Az első próbálkozásokhoz ezüst kontúrt érdemes venni, mert az minden más színhez szépen passzol.

A legegyszerűbb üveglapra dolgozni, első alkalomra mindenképpen ezt ajánlanám. Fogunk egy lapot és rárajzoljuk a kívánt mintát - ez lehet egy fa, virág, angyal, hal vagy bármilyen nonfiguratív ábra. A lapon megtervezhetjük a színeket is. Ha kész a terv, rátesszük az üveget és könnyűszerrel meghúzhatjuk a kontúrvonalakat. Ezután várni kell pár órát, amíg a festék megszilárdul, majd kezdhetjük az igazi festést, kiszínezést. Ha pohárra akarunk dolgozni, akkor is lehet sablont készíteni. A papírlapot egyszerűen beleragasztjuk a pohárba. Mivel a poharak általában henger alakúak óvatosan kell őket festeni. Érdemes 6-8 órát is várni, hogy a kontúr maradéktalanul megszilárduljon. Ezután kezdhetjük a festést. Ha kitöltünk egy tartományt, a poharat úgy kell az oldalára fektetni, hogy a frissen elkészített rész legyen felfelé. Különben a festék szétfolyik, belefolyik más színekbe. Csak akkor lehet folytatni a munkát, ha a már kész részletek megszáradtak.

Mire figyeljünk még?!

Ha üveglapra dolgoztunk a kész műveket érdemes az ablakba akasztani, mert akkor a legszebbek, ha átsüt rajtuk a fény. Ez azt jelenti, hogy a lap minden oldalán rá kell hagyni 1-1 centimétert a keret számára. Ha viszont poharat készítettünk, akkor praktikus gyertyát illeszteni bele, mert nagyon szépen kivetíti a fény és a színeket a falra, az asztalra. Persze ezek csak alapok ennél sokkal nagyobb lehetőség van ebben a szórakoztató művészetben.Jó szórakozást! Ja és egy pár minta.

Hogy is kezdődőtt? Egy kis történelem.

Az üveg feltalálásának körülményei máig sem tisztázottak. Az idősebb Plinius római történetíró feljegyzéseiben az üveget a föníciaiak találmányának tartja, melyet egy szerencsés véletlennek köszönhetünk. Története szerint egyszer egy föníciai gálya nátront (szódát) szállított, azonban viharba került, s az az észak-szíriai partokra sodorta. A hajósok a nátrondarabokból és a parti homokból tűzhelyet rögtönöztek. Másnap, mikor a hamut szétkotorták, csodálatos csillogó olvadékdarabokat pillantottak meg, mely az értékes drágakövekre emlékeztette őket. Hazatérve már tudatosan ismételték meg a folyamatot.

Nem tudni, hogy vajon tényleg így történt-e, az azonban tény, hogy már Kr.e. 5-6000 körül készítettek alacsony hőmérsékletű üvegzománcokat, megüvegesedett fajansz tárgyakat. Théba és Memphis papjai színes üveggyöngyöket készítettek, drágaköveket utánozva.

Kr. e. 500-ban már alkalmaztak épületekben is az üveget, melyből töredékeket leltek Pompejben, s a Közel-Keleten is, ahol a falak kisebb réseinek kitöltésénél használták az ablaküveg egyik kezdetleges formájaként. Az üvegfestészet feltehetően az üvegmozaikból alakult ki, és a középkori keresztény templomokból kiindulva hódította meg a világot.

A XII. század elején egyre elterjedtebbé válik az üvegfestészet, melyet aztán évszázadokig kizárólag egyházi épületeken alkalmaztak. A templomokban a díszítő funkció mellett tanító-nevelő szerepet is betöltöttek (’szegények Bibliája’).

A gótikában már hatalmas fejlődésnek indult az üvegfestészet. A zseniális gótikus építészet megszabadítja a falakat a teherhordás nyűgétől, megnő az ablakok jelentősége és mérete. Egyes ablakokban egy nagy alak töltötte ki teljesen a felületet, máshol jelenet-ábrázolatok történeteket meséltek el. A nagyobb ablakokat kézi kovácsolású vasszerkezettel osztották kisebb egységekre.

A XIV. században már nagyobb méretű és vékony üveglapokat is képesek voltak előállítani az üveghutákban. Ekkorra tehető a silberezés felfedezése (ezüstkloridos páceljárás) mely szalmasárga színt eredményezett. Előtérbe kerültek a réteges üveg (überfangglas) színes rétegének lecsiszolásával készült díszítő motívumok és ábrázolások is.

A XVIII-XIX. században tömegtermeléssel előállított ablaküveg megjelenése a színes s ólmozott üvegek hanyatlását hozta magával. A korszerűbbnek tűnő teljes ablaktáblákra cserélték le az épületek színes üvegeit, vagy az egyszerűen átlátszó üvegből készült de kisebb geometrikus elemekből ólmozott ablakokat. A virágzó műhelyek így törvényszerűen hanyatlásnak indultak, és a féltve őrzött üvegfestési és egyéb eljárásokat a mesterek magukkal vitték a sírba.

A XIX. századi historizmus talaján az üvegfestés újra életre kelhetett, és a középkori ólomüveg maradványokat is kezdték helyreállítani. Ebben a korban a középkorihoz képest viszont már csak túl tiszta üveget tudtak gyártani.

Forrás:www.czirjak-glass.hu