A két háború között üvegtervező-képzés nem volt Magyarországon. Báthory Júlia a müncheni főiskolán tanult, ott sajátította el az üvegpannó-készítés mesterségét. Az 1920-as évek végén Párizsba ment, ott dolgozott, különféle üvegkompozíciókat készített. Csak 1939-ben tért haza. Közben 1930-ban megfordult Dessauban is, de művészetében nem a Bauhaus, hanem a párizsi art deco neveltje. Az a klasszicizmusba oltott modernség bűvölte el, amely a századforduló elegáns festőiségével tette szalonképessé magát az új, ipari civilizációban. Báthory Júlia a francia Lalique nyomán állatokkal és női alakokkal díszítette homokfúvott, illetve kristálycsiszolású edényeit. Az üveget, mint korunk egyik technikai leleményét, épületdíszítő és burkolóanyagként fogta fel, de ünnepélyesre hangolta díszként rávitt ábrázolásaival.
Mánczos József pályája ugyancsak az 1930-as években indult. Kaesz Gyula osztályán bútortervezést tanult az Iparművészeti Iskolában. Innen került 1930-ban a salgótarjáni üveggyárba és lett az első magyar gyáripari üvegtervező. Az üzem akkortájt kezdett áttérni a közönséges zöld palackok gyártásáról a színes – már többé-kevésbé művészinek tekinthető – üvegek előállítására. Az 1930-as évek végén már modern gyár: mindenféle öblösüvegeket készített – a zöld palackoktól a kristályüvegekig. Tervezőképzés még ezután sem folyt az Iparművészeti Iskolában, így az 1950-es évek elején az ott dolgozó Takács Géza Mánczos tanítványaként követte mesterét a tervezőrészleg élén.
A díszítőfestő végzettségű Bohus Zoltán konstruktivista fémplasztikák készítőjeként fedezte fel magának ezt az anyagot, belső szerkezetének tisztasága okán. Bohus az üveglapok egymásra helyezésével, majd rafinált lecsiszolásukkal szellemes optikai játékot produkált. Z. Gács halála után, 1978-ban ő lett az üveg szak vezetője.
Forrás: http://www.network.hu/, Podonyi Zsuzsa cikk ( részlet), egyébként akit érdekel a network.hu-ra bárki regisztrálhat akit érdekel az üvegfestészet, én is tagja vagyok már egy jó ideje.
Forrás: http://www.network.hu/, Podonyi Zsuzsa cikk ( részlet), egyébként akit érdekel a network.hu-ra bárki regisztrálhat akit érdekel az üvegfestészet, én is tagja vagyok már egy jó ideje.
Az egzaktsággal szemben a magyar üvegművészet másik végletét képviseli Horváth Márton, aki a szecessziót fedezte fel magának, s vele szinte törvényszerűen a lüszterezést, a fémesen foszforeszkáló és szivárványosan csillogó színeket. Gyöngyök és különféle ékszerek készítésével kezdte, majd edényekkel folytatta, s jöttek a lámpák, egyre virtuózabb formai és színkavalkádban.
Az 1970-es évek harmadik nagy egyénisége Mészáros Mari. A Tungsram tervezőjeként indult a pályán, majd – váratlan fordulattal – öntvényként mintázott emberi testekkel jelentkezett. Artisztikus torzóinak azóta sem akadt követője; ő pedig az 1980-as évek közepe óta Hollandiában él. Ötvösként fordult az üveg felé Lugossy Mária; plasztikáiban két világ – az egzakt mértani rend és a romantika szeszélye – ütközik meg egymással, alkot feszültségében is harmóniát árasztó kompozíciót. Megint más egyéniség a drasztikusságból artisztikumot formáló Buczkó György.
Az 1980-as évektől teljesen kettévált a magyar üvegművészet. A gyárak kereskedelmi igényeket teljesítenek. Kivételes produkció Kertészfi Ágnes nagykanizsai hőálló edénycsaládja, amely napjaink tervezésének egyik szép példája. Egyébként a művészi eredmények mind a gyári sorozattermelésen kívül születnek. Kertészfi maga is készít plasztikákat, és időközben tehetséges új nemzedék (a posztmodern Sigmond Géza, a neoszecessziós Smetana Ágnes) indult útjára.
