Az üveg feltalálásának körülményei máig sem tisztázottak. Az idősebb Plinius római történetíró feljegyzéseiben az üveget a föníciaiak találmányának tartja, melyet egy szerencsés véletlennek köszönhetünk. Története szerint egyszer egy föníciai gálya nátront (szódát) szállított, azonban viharba került, s az az észak-szíriai partokra sodorta. A hajósok a nátrondarabokból és a parti homokból tűzhelyet rögtönöztek. Másnap, mikor a hamut szétkotorták, csodálatos csillogó olvadékdarabokat pillantottak meg, mely az értékes drágakövekre emlékeztette őket. Hazatérve már tudatosan ismételték meg a folyamatot.
Nem tudni, hogy vajon tényleg így történt-e, az azonban tény, hogy már Kr.e. 5-6000 körül készítettek alacsony hőmérsékletű üvegzománcokat, megüvegesedett fajansz tárgyakat. Théba és Memphis papjai színes üveggyöngyöket készítettek, drágaköveket utánozva.
Kr. e. 500-ban már alkalmaztak épületekben is az üveget, melyből töredékeket leltek Pompejben, s a Közel-Keleten is, ahol a falak kisebb réseinek kitöltésénél használták az ablaküveg egyik kezdetleges formájaként. Az üvegfestészet feltehetően az üvegmozaikból alakult ki, és a középkori keresztény templomokból kiindulva hódította meg a világot.
A XII. század elején egyre elterjedtebbé válik az üvegfestészet, melyet aztán évszázadokig kizárólag egyházi épületeken alkalmaztak. A templomokban a díszítő funkció mellett tanító-nevelő szerepet is betöltöttek (’szegények Bibliája’).
A gótikában már hatalmas fejlődésnek indult az üvegfestészet. A zseniális gótikus építészet megszabadítja a falakat a teherhordás nyűgétől, megnő az ablakok jelentősége és mérete. Egyes ablakokban egy nagy alak töltötte ki teljesen a felületet, máshol jelenet-ábrázolatok történeteket meséltek el. A nagyobb ablakokat kézi kovácsolású vasszerkezettel osztották kisebb egységekre.
A XIV. században már nagyobb méretű és vékony üveglapokat is képesek voltak előállítani az üveghutákban. Ekkorra tehető a silberezés felfedezése (ezüstkloridos páceljárás) mely szalmasárga színt eredményezett. Előtérbe kerültek a réteges üveg (überfangglas) színes rétegének lecsiszolásával készült díszítő motívumok és ábrázolások is.
A XVIII-XIX. században tömegtermeléssel előállított ablaküveg megjelenése a színes s ólmozott üvegek hanyatlását hozta magával. A korszerűbbnek tűnő teljes ablaktáblákra cserélték le az épületek színes üvegeit, vagy az egyszerűen átlátszó üvegből készült de kisebb geometrikus elemekből ólmozott ablakokat. A virágzó műhelyek így törvényszerűen hanyatlásnak indultak, és a féltve őrzött üvegfestési és egyéb eljárásokat a mesterek magukkal vitték a sírba.
A XIX. századi historizmus talaján az üvegfestés újra életre kelhetett, és a középkori ólomüveg maradványokat is kezdték helyreállítani. Ebben a korban a középkorihoz képest viszont már csak túl tiszta üveget tudtak gyártani.
Forrás:www.czirjak-glass.hu
Érdekes temat valasztottal! Ma mar kaphato barmelyik papir/hobbi boltba uvegfestek, es erdekes mintakat lehet krealni ha kicsit kreativ vagy, meg meg szorakoztato foglalatossag is. :-))
VálaszTörlésezek a fránya főniciaiak, hogy mennyi mindenhez közük van... csak a pénzt kellet volna nem fel találják :D :)) :P
VálaszTörlésKár, hogy már nem divat én imádom de viszont elég drága, de azért majd beszerzek egy éjjeli lámpát olyan igazit ólommal és szép színekkel.Mindig csodálom az ablakokat ha templomban vagyok.
VálaszTörlés